A cöliákia (további elnevezések: gluténszenzitív enteropathia, sprue) a leggyakoribb felszívódási zavar, melyet a genetikailag fogékony egyénekben az étkezéssel bevitt gabonafélék (búza, rozs, árpa) glutén nevű anyaga idéz elő. A gluténérzékenység ezen formája típusos esetben krónikus hasmenés, puffadás, hasi fájdalom és a felszívódási zavarból eredő hiánytünetek képében jelentkezik. Korábban az volt a tudományosan elfogadott álláspont, hogy ezzel az állapottal vagy vele születik valaki és az első gluténnal való találkozás beindítja szervezetében ezt a folyamatot, vagy sosem lesz cöliákiás. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy bármely életkorban aktiválódhat a szervezetben ez a káros folyamat.

A cöliákia diagnosztizálásában, szűrésében, illetve a gluténmentes diéta betartásának kontrolljára az ún. szerológiai módszereket alkalmazzák (endomysium-ellenes antitest, EMA; szöveti transzglutamináz ellenes antitest, tTG), melyek széleskörű elterjedése révén vált világossá, hogy a fejlett társadalmakban a gluténérzékenység ezen formájának gyakorisága 1:100. Ez azt jelenti, hogy a lakosság 1%-ánál a coeliakia lappangó, vagy már klinikailag is aktív formája áll fenn. A ma már klasszikusnak számító jéghegy hasonlatnak megfelelően a gluténérzékenyeknek csak töredéke észlel magán hasi, vagy ún. extraintestinalis (emésztőrendszeren kívüli) tüneteket, a jéghegy víz alatti részét a (még) tünetmentes cöliákiások teszik ki.

A gluténérzékenység diagnosztikájában, a gyomortükrözés során a vékonybél felső szakaszából vett minta szövettani kiértékelése tölti be a központi szerepet. Cöliákia esetén a gluténmentes diéta be nem tartásának hosszútávú szövődményei közül gyakorisága és jelentősége miatt az osteoporosis (csontritkulás), a mindkét nemet fenyegető fertilitási (fogamzóképesség) zavarok, és a rosszindulatú daganatok fokozott kockázata emelendő ki. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy következetesen betartott gluténmentes diéta mellett a szövődmények, illetve a társuló betegségek kifejlődésének veszélye nem nagyobb, mint az átlagnépességben.

További tévhit, hogy a cöliákia biztosan öröklődik, azaz az ilyen szülőknek kötelező érvénnyel a gyermekei is gluténérzékenyek lesznek. Ez szerencsére nem igaz, de kétségtelen, hogy a cöliákiások elsőfokú rokonai között gyakoribb a betegség előfordulása, mint az átlagnépességben.

A gluténérzékenység legfőbb kezelése a gluténmentes diéta.

A cöliákiás betegek kivizsgálása, gondozása az egyik kedvenc feladatunk közé tartozik, hisz jól vezetett kezeléssel a betegnél tapasztalt nagyfokú életminőség változás számunkra is nagy sikert jelent.

Miért nem javasolt az „öndiagnózis” és az ez alapján elkezdett diéta?

A gluténérzékenységnek létezik egy másik csoportja is, az úgynevezett Non Celiac Gluten Sensitivity (NCGS - Nem Cöliákiás Glutén Érzékenység). Bár a betegek emésztőszervrendszert érintő tünetei nagyon hasonlóak, azonban hatalmas különbségek is felfedezhetők a két állapot között. A cöliákia esetében egy a szervezetet károsító autoimmun folyamat aktiválódik a glutén hatására, ezért a gluténmentes diéta tökéletes precizitással, egy egész életen át tartandó, különben a fent említett szövődmények kialakulnak. A NCGS bár egy jelenleg kevésbé ismert terület, de az aktuálisan alkalmazott diétás előírások korántsem olyan szigorúak, mint a cöliákia esetében. Azonban gluténmentes diétát követően elvégzett cöliákia vizsgálat tévesen negatív eredményt mutathat, mely megtévesztheti mind a kezelőorvost, mind a pácienst. Ezért az általunk javasolt útvonal minden esetben az orvos, dietetikus, diéta és a kontroll vizsgálat, hogy ellenőrizni lehessen, hogy a diéta kellő alapossággal kivitelezett és ezáltal, a szövődményektől való félelem nélküli teljes életet élhet a cöliákiával diagnosztizált páciens.